10.rész

-Semmi,de Leon! Vége! Vé-Ge!-Violetta...maradj Diegoval! Nekem nem kell a vitatkozás! -felelte
-De Leon...légyszíves ! -kérleltem de ő elment

Sírva mentem a stúdióig ott viszont ritka jó barátnőim öleléssel fogadtak . Imádom őket . Kivéve Mechi-t .  Lodo,Alba és Cande a legeslegjobb barátnőim . Valaha Mechi is az volt míg el nem vette a bátyámat tőlem . Azóta szóba sem állok vele .  Ru volt a mindenem . Imádtam/imádom ,de Mechi teljesen el veszi az eszét .  

-Csajszika ,miért sírtál?-kérdezte Albi

-Áh,semmi-próbáltam terelni 

-Nem csapsz be ! Mert nem tudsz !
-Túl jól ismertek lányok-szipogtam
-Még szép ! -felelték kórusban
-Na?-kérdezte Cande
-Leon....látott Die-vel és asszem szakítottunk ! És fáj!-szipogtam
-Jesszusom! -tette a mellkasára a kezét Lodo
-Valami baj van?-kérdeztem
-Nem,semmi ! -mondta
-Hát..oké,csajok én most megyek dolgom van
 -Oké,szia Tini
-Sziasztok-integettem
Igazából nem sok dolgom van,csak egy dalt kell írnom ami egyáltalán nem akar  menni ,pedig én mindig olyan jó dalokat írok . És ezzel most nem akarom magam fényezni de akkor is  .
Egyszer csak eszembe jutott egy dallam és rögtön  a zene terembe vettem az irányt .        De bárcsak ne mentem volna ,mert akkor legalább nem látom Jorge-t Vale-val csókolózni . Én sírva elrohantam nem érdekelt semmi ,senki csak hogy haza érjek és a párnáimba kisírjam magam.